Nr.2 Skoda 1000MB - 1968 - original "Elvis"

így állunk jelenleg

1996-ot írtunk, a már bemutatott Favorit mellett már egy '82-es 120L is szolgált, melyet eredetileg az exemnek vettünk, csaj, kéró ment, Skoda maradt - jó biznisz mi... Szóval a klubélet beindulásával alkalmam került több veterán Skodával közelebbi kapcsolatba kerülni (kérem az események láncolatából nem félreérthetően értelmezni) és beleszeretni a veterános életérzésbe (mai nyelven feeling). Iszonyatosan tetszett az Octavia, még inkább nyitott változata a Felicia és persze az 1000MB, az első farmotoros sorozatban gyártott Skoda. Akkoriban még nem voltak drágák egyik változatban sem a Skodrik, így nem az anyagiak, hanem a menetpróbák döntöttek. Az Octavia/Felicia sorozat autói huszonegy éves habitusomnak és vezetési stílusomnak nem voltak partnerei, a rossz egyenes futás, nagy kormányholtjáték és instabil kanyarodási tulajdonságok nem nyerték el akkori énem tetszését, Rozs Feri barátom 1000MB-jét kipróbálva viszont otthon éreztem magam egyből, ami nem csoda, hisz a '82-es puncilámpás hasonló műszaki megoldásokat rejtett magában (váltó,futómű, kormánymű, motor). A kérdés eldőlt a cél az "ezres Skoda"! Az utcánkban lévő videotéka (ma már ilyen sincs talán) egyik munkatársa ilyen autóval járt, az apukájától - aki első tulaj volt - örökölte, többször próbáltam megvásárolni a vasat, mígnem '97 nyarán engedve a korszellemnek vállalkozni támadt kedve a magyar tenger partján és hosszas alkudozás után 70 000 Ft-ért enyém lehetett a jármű.

kasztnizás alatt

alapozás után

A friss műszakihoz egy nagy Elvis Presley portré társult a motorháztetőre egy Elvis Forever felirattal együtt és kezdetét vette közös életünk. Műszakilag semmi gondom nem volt vele, jó időben egyszer-egyszer használtam a városban és már akkor sokan megcsodálták és csodálják a 29 éves csodát (ma egy ennyi idős 105/120-ast nem néznek meg így), de legtöbbször nyaralni, bulizni jártam vele, illetve a veterán - nosztalgia jellegű autóstalálkozókra.  Az agárdi jampi találkozókon mindig zajos sikert aratott és buktak rá a lófarkas csajok. Egyszer - egyszer Bajára a fősulira is vele mentünk csoporttársaimmal, 5 literes átlagfogyasztása kifejezetten jól jött és a fősulis csajoknak is bejött. Míg a tuning Favival nem voltam mindenki kedvence, a forgalomban, addig a kis MB-t vezetve autóstársaimtól mindig kedves magatartást tapasztaltam. 1999-ben levizsgázott ismét és szolgált tovább buliautóként de már a festésen és a karosszérián erősen látszottak az évek. Utolsó eddigi nyilvános fellépése a 2001-es kecskeméti Nemzetközi Skoda Találkozón volt.  Mikor ősszel lejárt a vizsgája és kinyíltak a küszöbök rajta már csak a közeli "mekiig" merészkedtem vele, hogy megjárassam, mígnem a rend szigorú őreinek egyike magánál tartotta a forgalmit.
Akkoriban kezdtük a mavamsszal az OT minősítési rendszert és eldöntöttem gyári kibocsátású állapotra hozom. Sok éves gyűjtő munka és három lakatos után 2009-ben kész lett a lakatolás, 2010-ben a fényezés míg a motort csontra felújítottam. Most a tavaszt és engem vár egyik barátom hangárjában, hogy a felújítás végére érhessen és újra eredeti fényében térhessen vissza az utakra, minősített veterán járműként, kizárólag alkalmi jelleggel.