Csehországban 1895-ben Vaclav Klement és Vaclav Laurint urak közös vállalkozásba kezdenek, konkrétan kerékpárgyártásra adják a fejüket. A kerékpárokat hamarosan motorkerékpárok követik. Nem sokkal ezután, 1905-ben legördül az első autó, "A modell" néven és lélegzetelállító 14 km/h sebességre képes.
1925-től Emil Skoda iparmágnás irányítása alá kerül az üzem és Skoda néven kerülnek forgalomba a járművek.
Temérdek modell - ezekről a következő ötéves terv írni - kerül bemutatásra, gyártásra és lesz az enyészeté, mígnem az S100-as sorozat gyártásának befejezéséhez közeledvén, a 105/120-as sorozat bemutatására és gyártásának beindítására készülvén én is legyártásra kerültem, valamikor 1975 júliusában valahol Magyarországon. Az említett típussorozat bemutatásra került 1976-ban és nagy sikernek örvendett, csakúgy, mint én is áprilisban - legalábbis családi körben. Ekkor elkövettek egy nagy hibát családi szinten...
Nagyfater akkor 5 éves Zsigulija helyett szüleim kereszapáméktól ajándékba kapott 1958-as Skoda Octavia típusú autójával hoztak haza a szülőotthonból.
Két éves koromig az orosz Fiat másolat és a hasonló hajtásláncú (orrmotor-hátsókerék) Skodri-bodri határozták meg autós élményeimet. Valamiért már akkor is az öreg Mlada Boleslavban gyártottban szerettem ücsörögni, mígnem egy Warszava "csókja" után az Octi elhalálozott és a Zsiga is csereérett lett.
Helyettük két vadi új fehér autó érkezett: nagyfater autója 120L, míg fater autója 105S felirattal rendelkezett a hátfalon. Újabb dózis a skodabuziság kialakulásához. 1978-ban ezek az autók újonnan kb. akkora presztízzsel bírtak, mint ma egy fullos Superb, a család meg is becsülte őket.
Fater az akkori tuning lehetőségek teljes tárházát felhasználta, hogy sportossá tegye az 1046 köbcentist - fekete ragasztószalaggal becsíkozta a 105S-t, levette a krómdísztárcsákat, kifestette a felniperemet, lengyelpiacos ködlámpát, hajlított antennát, lefűrészelt csövű kipuffot kapott a SKO, közben nagyfater diszkréten kifestette pirossal a Skoda emblémát a dísztárcsán, szőrös kormányvédőt, birkaszőr üléshuzatot tett a 120L-be, de mindkettőben ott figyelt a kisautós váltógomb(!). Ekkoriban döntöttem el, lesz egy ilyen autóm.
A 105S 1981 ig volt velünk, faterral együtt, aztán együtt távoztak, míg a 120L 1985-ig az új - már nagylámpás 120GLS érkezéséig szolgált gyakorlatilag egy hengerfejezés beiktatásával hibátlanul 80 000 km-t.
Az itthoni Skodák csúcsa 5 sebességes váltóval, 58 pacival a seggében piszok jól ment, az M7-esen az ezeröcsikkel lehetett szemtelenkedni, az elődeihez hasonlóan hibátlanul szolgált, többszöri KGST országbéli kirándulásainkon is. Ekkoriban döntöttem el, lesz egy ilyen autóm.
A GLS után egy új kocka Lada jött - nem szerettem, vártam az újonnan a Merkúrnál megrendelt 120-as érkezését, közben Csehszlovák földön tett látogatásaink során megismertem a Garde, majd a Rapid típusokat, ekkoriban döntöttem el, lesz egy ilyen autóm.
1989 novemberében jött ismét fehér gúnyában egy 5 gangos 120L, de ekkor már a Favorit volt a családi álom, melyet első találkozásunk óta - Hungexpo/Tavaszi BNV első számú szerelmemnek tekintek: ott állt bordó színben köralakú emelvényen - vagy ötször mentünk vissza megnézni, ekkor döntöttem el, lesz egy ilyen autóm.
Szegény 120L nem sokáig volt meg, másfél év után néhány hónapra kiutalták az újabb kocka Ladát, amelyet néhány hónap múlva 1991-ben a Merkúr átalakulása után a Favorit hazai forgalmazása szünetében mégis egy Favorit követett, melyet egy jogsi nélküli ember vett 1990-ben, de nem használta.
Közben anyukám '87-ben letette a jogsit és egy "fingó Hans" vagyis Wartburg 353W volánjánál megkezdte a forgalom feltartására elkötelezett vezetői életét. 1991-ben az unszolásomra (sokat nem kellett) ő is Favoritra váltott, amit én választhattam ki a Fővárosi autópiacon immár 15 évesen - természetesen bordó lett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése